Tóth István György: Pannon puma a rekettyésben

Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy a magyar gazdaság ma már nyilvánvaló gondjai egyszerűen a kiigazításból fakadnak. Kár lenne azt is elhinnünk, hogy önmagában a szociális rendszerek reformja elégséges lehet a kilábaláshoz. A gondok, úgy vélem, sokkal mélyebbek ennél: intézményi természetűek. A büdzsé időben növekvő kilengéssel produkált megborulásai tünetek. A foglalkoztatási válság tizenöt éve itt van velünk, a növekedés társadalmi korlátait nem most értük el, hanem sokkal korábban, csak most váltak szélesebb körben is ismertté. Gyanúm egyébként, hogy még most is csak sejtjük, de nem látjuk a teljes problémahalmazt. Ez a cikk a tüneteket és helyenként az okokat igyekszik számba venni. A gondok és a teendők beazonosításához az is kell, hogy képesek legyünk beismerni, mennyi mindent nem tudunk. Elemzésem sok ilyen nem tudást is felsorol, miközben egy sajátos értelmezési keretet igyekszik nyújtani a gazdasági bajok természetéhez.

 

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.es.hu/index.php?view=doc;20233

ellenérzéseid kapcsán van

ellenérzéseid kapcsán van egy rövid válaszom: valamit valamiért. vannak olyan esetek, amikor a gazdasági hatékonyság nem döntő szempont. például a közjegyzők esetében a közhitelesség lehet fontosabb, mint a hatékonyság. persze ez politikai kérdés is -- mi szolgálja inkább a közjót. de van egy hosszabb válaszom is. azt viszont nem én találtam ki, hanem harald wilensky (american journal of sociology 1964). a lényege kb az, hogy a kompetencia-monopólium okán bizonyos szakmák hivatássá válhatnak, aminek a csúcsa a köztestületi szerveződés. ez egy alku: a köztestület etikai kódex-szel fékezi tagjait, viszont elvárja, hogy a piacra lépést szabályozhassa. a hivatásrendek esetében magyarországon nem az a probléma, hogy túl erősek, hanem sokkal inkább az, hogy túl gyengék. természetesen az állam a legfőbb jó képviselőjeként szabályozhatja a hivatásrendek működését, de nem jó ha ezt a gazdasági versenyhivatalon keresztül teszi. hk

a piacra lépési korlátok két típusa

Károly, egyet is értek, meg nem is. Persze, nagyon fontos, hogy az orvos alaposan ismerje a szakmáját, vizsgázzon le anatómiából, a sebészpalánta rendesen tanuljon meg szikét kezelni és a jogász betéve tudja a jogszabályokat. Nagy bajban lennénk, ha nem így lenne és (a jelenleginél is) nagyobb arányban lennének közöttünk olyan szakemberek, akik a piacon vették a diplomájukat. Az ilyen típusú belépési korlátozásokat természetesen nem is szabad járadéknak tekinteni. De azt, hogy miért pont éppen 6400 körzeti orvos praktizálhat egyszerre, vagy hogy miért van szigorúan bekorlátozva az egy időben egyszerre működő közjegyzők száma, már nehéz lenne jogosnak és gazdasági értelemben hatékonynak tekinteni, nem beszélve arról, hogy ráadásul még az általuk nyújtott szolgáltatások ára is hatóságilag rögzített, ami kizár mindenfajta versenyt és hatékonységi kényszert......

pannon puma

egyetlen apróságot teszek szóvá. toto is hajlik arra, hogy a hivatásrendeket, mint az állam haszonélvezőit láttassa. ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy ebben az esetben érvényesül a valamit valamiért. a piacra lépés korlátozása szolgál_hat_ja a közjót. nem hiszem, hogy örülnénk, ha bárki orvosnak adhatná ki magá -- azzal, hogy a piac úgyis elválasztja a szemet az ocsútól. hk