Az elkövetkező években vélhetően gyakran fogjuk hallani, hogy a Fidesz-kormány paternalista államot épít. Valószínűleg sokszor igazuk lesz a kritikusoknak. Sokszor pedig nem. Javaslom, menjünk elébe a problémának és válaszoljuk meg: elfogadhatónak tartjuk-e a paternalizmust? Mikor, milyen esetekben, milyen eszközökkel?

Szalai Ákos írása

http://konzervatorium.blog.hu/2010/10/25/apuci_kisfia_a_paternalizmus_el...

’A kapitalizmus rombolja, gyöngíti, roncsolja a nemzetállam önállóságát, egységét, a nemzeti érdekérvényesítő képességet, a nemzet kulturális hagyományait, a nép/társadalom életerejét/életvilágát.’ Rombolja, gyöngíti, stb. – mi, micsodát? Melyik kapitalizmus melyik nemzetet, államot, népet? Mikor, miért, meddig, hogyan? Az efféle nagyívű kijelentésekből egy is elég egy egész tisztességesen megírt és érvelő kötet témája gyanánt, a publicisztikában viszont sajnos gyakori jelenség, hogy a teljes szöveg nem is áll másból, csak ilyen lélegzetelállító kijelentésekből. Ezért itt más feladatom nem is lehet, ha egyszer az alaptézis átfogója ennyire globális, mint hogy néhány lehetséges megfontolást ajánljak az olvasó figyelmébe.

Balázs Zoltán írása

http://konzervatorium.blog.hu/2009/11/13/a_kapitalizmus_es_a_nemzeti_esz...

Nem kell megmenteni a nagybankokat, és nem kell őket erre hivatkozva most megregulázni. Egyszerűen a bankcsődöt kellene jól alkalmazni, és akkor nem lenne szükség kormányzati, költségvetési beavatkozásra, írja gondolatébresztő és provokatív cikkében Szalai Ákos, a Közjó és Kapitalizmus Intézet közgazdásza.

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=133213

Annak idején  Keynes felvetése nem kevésbé volt meghökkentő, mint Csicsikov merész ötlete. Mindaddig senki nem kérdőjelezte meg komolyan azt a klasszikus elvet, hogy válságos időkben a kormányzat legfontosabb feladata éppen a hitelességének és fizetőképességének megőrzése, amelyet nem szabad nagyvonalú költekezéssel veszélyeztetnie. Valójában a hitelből fedezett munkahelyteremtés egyetlen legitim indokának korábban a háború számított. Ezt Keynes is jól tudta. Nem véletlenül sürgette levelében Rooseveltet, hogy az avítt gondolkodás ?béklyóitól szabadulva, a béke és prosperitás érdekében használja fel azt a technikát, amely korábban kizárólag a háború és a pusztítás céljait szolgálta?.

 http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/05/18/keynes_holt_lelkei/

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

A teljes cikk olvasásához klikk ide: http://fontolvahalado.igen.hu/851-a-tarsadalmi-igazsagossagon-tul.html

A cikkben azokra az elemekre koncentráltam, amelyekben igen komoly átfedés van a klasszikus (száz évvel ezelőtti amerikai) progresszív mozgalom és a ma Magyarországon magukat progresszívnek nevező baloldali politikusok programja között: védjük a munkavállalókat a munkaadókkal szemben, lépjünk fel a big business ellen, korlátozzuk a bíróságok túlhatalmát. Állítom: méltán viselik a maiak e nevet. Igaz, a progresszív címke nyugodtan ráhúzható lenne sok más, jobboldali politikusra is, hiszen mára sokak számára politikai evidencia lett a száz évvel ezelőtt kitalált eszközök támogatása. Akik szerint a progresszív korszak Wilson elnökségének végéig tart, azok azért érvelnek így, mert ekkor fogadták el a XVIII. alkotmánykiegészítést (1919), amely az alcohol forgalmazását megtiltotta. Hadd zárjam soraimat ezzel, ugyanis az alkoholtilalom jól ismert története, a maffiaharcok időszaka is mutatja, hogy mi történik, ha jó progresszívként csak a magasztos elvekre figyelünk (legyen az az egészséges életmód, az esélyegyenlőség vagy épp a kicsik védelme), és elfelejtkezünk arról, hogy lépéseinket milyen következményei is lehetnek. És ezért, a következmények miatt ne legyünk progresszívak.

A cikk letölthető innét: http://kommentar.info.hu/szalai_akos_miert_ne_legyunk_progresszivak.pdf

A piac szerinte nem szakítható el a "normális" és "etikus" emberi kapcsolatoktól, sőt ezek révén működik és biztosítja a növekedést. Így a piac "logikája" egyáltalán nem zárja ki az "igazságosságot" sem.

A cikk többi része ide kattintva olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.mennyire_kapitalista_a_papa.116126.html

Tiszta versenyhelyzetben, jogilag kikényszerített monopóliumok híján a teljesítmények és értékelésük összehangolása a társadalomban elfogadott erkölcsi normák szerint többé-kevésbé zavartalanul zajlik. Mármost amikor megjelenik a jogi monopólium (állam) és vele az általános adóztatás, azonnal "tematizálódik", politikaivá válik az erkölcs.

A cikk olvasásához klikk ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.segelyek_es_jogcimek_kapas_van.113946.html

A magyar adórendszer célja a zsarolás. A magyar adórendszer legfőbb baja nem az, hogy magasak az adókulcsok. Nem is az, hogy olyan adónemeink vannak, amiket normális országokban már régen elfelejtettek (jobb helyeken soha ki sem próbáltak), mint a helyi iparűzési adó. A legnagyobb baj az, hogy az adórendszer betarthatatlan szabályokra épül. Akit a Hivatal ellenőriz, azt gyakorlatilag meg is büntethetné. Az adószabályok igazából csak zsarolásra valók - vallja a legtöbb vállalkozó. Csak arra jó, hogy az adóhivatal, ha akar, akkor vizsgálattal fenyegethessen. A legtöbb vállalkozó és könyvelő szerint a fő cél az ellenőrzés elkerülése. Az ellenőrzés pedig úgy kerülhető el, ha befizetnek egy minimális elvárt összeget. Ha pedig ennek ellenére is sor kerül rá, akkor ezzel ki lehet érdemelni a "méltányosságot". Persze ennek az elvárt összegnek nem sok köze van ahhoz, amennyit a törvények szerint fizetni kéne. És ez az elvárt összeg nem is nyilvános - a könyvelők, az adófizetők próbálják megsaccolni.

A cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=117516

Végre van főbírója az országnak. Itt az ideje, hogy kimondjuk: a bíróság megerősítése talán a legfontosabb feladat, ha jó magyar kapitalizmust akarunk. A magyar bíróságokkal nincs alapvető baj, de azért javítanivaló is akad, és főleg védeni kell őket. Már csak azért is, mert a főbírót köszöntő szakértők egy része, mintha éppen a bíróságok elgyengítését (szép szóval: "demokratizálását") várnák tőle - írja Szalai Ákos, a Corvinus Egyetem oktatója, a Közjó és Kapitalizmus Intézet munkatársa. Az alábbiakban az ő véleményét idézzük.

 

A cikk olvasásához klikk ide: http://portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=3&i=117345

Kicsit egyszerűsítve a dolgot, csak kétfajta igazságosságkoncepció létezik: Mátyás királyé és Rózsa Sándoré. Mátyás király legendáriumában a jók, a becsületesek, a szorgalmasak és az eszesek elnyerik jutalmukat, a csalárdságra, pöffeszkedésre, henyeségre viszont méltó büntetés vár. Az igazságosságot az utókor méltányosságként emlékezi meg: szegénység és gazdagság nem érdem és nem bűn, az igazság osztása pedig nem egyéb, mint a helyes és a helytelen gyakorlatok egymástól való elválasztása. Mátyás szellemében tehát az a konstelláció igazságos, amelyik az erkölcs és a jog szerint rendben levő procedúrák során állt elő. Vegyük észre: Mátyás király igazságossága egyéni. A társadalom működése akkor lesz jó, ha a társadalom tagjai az egyéni igazságossági, méltányossági szabályoknak megfelelve viselkednek. A társadalmi igazságosság itt nem egyéb, mint őrködés a fölött, hogy mindez így is történjék. Az igazságosság letéteményese tehát az igazságszolgáltatás.

A szónok úgy tett, mintha a piac afféle gonosz mechanizmusként döntötte volna dugába az egyébként tőle függetlenül dolgozó, termelő, hasznukat és jólétüket saját eszközeikkel kereső tömegeket és döntéshozókat.

A cikk olvasásához kattintson ide: http://www.hirszerzo.hu/cikk.orban_az_allam_es_a_piac.100487.html

Sokan szidják az adósokat kizsákmányoló hitelintézeteket. Magyarországon az ombudsman a hitelintézetek magas kamataival, illetve jelzálog-hitelezési gyakorlatával kapcsolatban fogalmaz meg szakpolitikai javaslatokat: a magáncsőd illetve a kamatplafon bevezetését sürgeti. A kormánypártok "szegénybank" felállítását szellőztetik meg. Ezzel szemben a klasszikus közgazdaságtan egyértelműen a hitelezők védelmének fontosságát hangsúlyozza.

Megjelent a Kommentár 2008/4. számában. A teljes írás letöltéséhez klikk ide: http://www.kommentar.info.hu/szalay_akos_thm_tobbszaz_szazalek.pdf

 

Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy a magyar gazdaság ma már nyilvánvaló gondjai egyszerűen a kiigazításból fakadnak. Kár lenne azt is elhinnünk, hogy önmagában a szociális rendszerek reformja elégséges lehet a kilábaláshoz. A gondok, úgy vélem, sokkal mélyebbek ennél: intézményi természetűek. A büdzsé időben növekvő kilengéssel produkált megborulásai tünetek. A foglalkoztatási válság tizenöt éve itt van velünk, a növekedés társadalmi korlátait nem most értük el, hanem sokkal korábban, csak most váltak szélesebb körben is ismertté. Gyanúm egyébként, hogy még most is csak sejtjük, de nem látjuk a teljes problémahalmazt. Ez a cikk a tüneteket és helyenként az okokat igyekszik számba venni. A gondok és a teendők beazonosításához az is kell, hogy képesek legyünk beismerni, mennyi mindent nem tudunk. Elemzésem sok ilyen nem tudást is felsorol, miközben egy sajátos értelmezési keretet igyekszik nyújtani a gazdasági bajok természetéhez.

 

A teljes cikk letöltéséhez klikk ide: http://www.es.hu/index.php?view=doc;20233

A Világgazdasági Fórum 2008-as versenyképességi ranglistáján Magyarország a 62. helyen áll. 2007-hez képest 14 ország előzte meg. Köztük Lengyelország, Horvátország, Oroszország, Jordánia, Barbados, Mauritius vagy éppen Botswana. 2008-ban Magyarországnál nagyobb romlást egyedül Algéria produkált. Ha az összehasonlítás alapja nem egyetlen év, hanem a 2005-ös helyzettel vetjük össze a 2008-as rangsort, akkor hazánknál nagyobbat csak Argentína bukott (Egyiptom pedig akkorát, mint mi).

A cikk folytatásához klikk ide: http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/02/27/huzzunk_bele_erjuk_utol_botswanat_/

A Konzervatorium.hu interjúja Balázs Zoltán filozófussal, a Közjó és Kapitalizmus Intézet ügyvivőjével erkölcs, vallás és kapitalizmus összefüggéseiről, a kapitalizmus és a protestantizmus, illetve a kapitalizmus és a katolicizmus viszonyairól, a globalizációról szóló hazai diszkurzusról és a jobboldal antikapitalizmusáról, a tőke "nemzetiségéről" és a nemzetállam feladatáról a globalizáció korában, a pénzügyi válságról és a válságkezelésről, valamint a Közjó és Kapitalizmus Intézet profiljáról.

További részletek: http://www.konzervatorium.hu/cikkeink/interju/103-qnem-piacparti-akarok-lenni-hanem-gondolkodaspartiq-interju-balazs-zoltannal

Magyarország az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaság a régióban. Érezhetően jobb a gazdaság állapota, mint a "volt szocialista" régió számos más országában. Azonban valami mégsem stimmel. Mintha az egyik főszereplő - az állam - nem tudott volna reagálni a változásokra. A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy az államnak miért nem sikerült adaptálni magát az új történelmi környezethez?

BALÁZS ZOLTÁN
Biztosan kell?

A parlamenti pártok között szokatlan egyetértés alakult ki a jövő nemzedékek ombudsmani tisztségének szükségességét illetően. Az egyetértésnek lehetnek rövid távú politikai okai is, de föltehetően mélyebb - bár nem okvetlenül átgondolt - okai is vannak. Ezeket szeretném föltárni és bírálni. Úgy vélem ugyanis, hogy az elképzelés rossz. Egyrészt, van-e értelme egyáltalán a "jövővel" való foglalkozásra intézményt alapítani? Másrészt, lehet-e ezt "generációhoz" kötni? Harmadrészt, az "ombudsmani" tisztség erre való-e egyáltalán?

in. ifj. Leopold Lajos: Színlelt kapitalizmus (Budapest, 1914-17)

A szocialisták, még inkább a hozzájuk szító katedra a tőkés rend két kategóriáját különböztetik meg: szerintük van gazdasági, szükségszerű, és van történelmi, esetleges kapitalizmus. Amaz a tőkés rend szubsztanciája, emez csak járuléka. E megkülönböztetés gyakorlati elmosódását pontatlansága okozta. A kapitalizmus ?gazdasági" kategóriája is csak motívumok küzdelméből állhat elő: lélektani eredmény. A tőkés szellem a kapitalizmus szubsztanciájához tartozik. A marxizmus az emberi lelket csak a jogi felépítményekben keresi, ahelyett, hogy a gazdasági okokat mint lélektani motívumokat figyelné. A tőkés jogrendszer még nem tőkés termelés, de nincs kapitalizmus kapitalisztikus szellem nélkül. A tőkés rend emberi elhatározásokon, emberi akaraton, értékelésen, türelmen fordul meg. A gazdasági determináltságból az emberek - az éhség és a fizikai kényszer határáig - végeredményben tetszés szerinti kontingenst vállalhatnak. Gyarmattá lehet tenni egy országot erőszakkal is, kapitalisztikus állammá nem. Ily értelemben azután igaz már, hogy ha látjuk is a kapitalizmus történelmi inventáriumát, a jobbágyság és birtokszerzés felszabadulását, a céhek és gildék eltörlését, a költözködés, forgalom és kamatszedés szabadságát, a kapitalista szellem s így a ?gazdasági" kategória jelenléte még nem kétségtelen. De gazdasági szükségszerűségről szólva, mindig egyben lélektani szükségszerűségre is gondolunk. A kívülről jövő gazdasági ösztökélés csak megkönnyíti a tőkés rend kifejlődését, lehetővé azt csak a kapitalisztikus motívumuk belső felülkerekedése teszi.