Fogyasztóvédelem közgazdasági szemmel: ki védje a vevőt?

A fogyasztóvédelmet általában jogi kérdésként kezeljük: mi a szavatosság, meddig lehet elállni egy vásárlástól, mit kell feltüntetni a címkén. A közgazdaságtan egy előző kérdést tesz fel: miért nem oldja meg a piac maga ezeket a problémákat? Ha a vevők nem szeretik, ha becsapják őket, miért nem választják egyszerűen a tisztességes eladót?

A citrompiac

George Akerlof 1970-ben a használtautó-piac példáján mutatta meg, hogyan bomlik le egy piac, ha az eladó többet tud a termékről, mint a vevő. Az amerikai szlengben a rossz állapotú autót citromnak hívják. Ha a vevő nem tudja megkülönböztetni a jó autót a citromtól, csak az átlagos minőségnek megfelelő árat hajlandó fizetni. Ezen az áron viszont a jó autók tulajdonosai nem akarnak eladni, ezért kivonulnak; az átlagos minőség csökken, a vevők még kevesebbet kínálnak, és így tovább. A végén a piacon főleg citromok maradnak.

Háromféle termék

Phillip Nelson, majd Darby és Karni nyomán a termékeket aszerint szokás csoportosítani, mikor derül ki a minőségük:

Típus	Mikor derül ki a minőség?	Példa	Mennyire véd a piac?
Keresési jószág	vásárlás előtt	ruha, bútor	jól
Tapasztalati jószág	használat közben	étterem, élelmiszer	közepesen, hírnév révén
Bizalmi jószág	talán soha	autószerelés, orvosi kezelés, pénzügyi termék	gyengén

A hírnév és a márka a tapasztalati jószágoknál működik a legjobban: aki egyszer csalódott, nem tér vissza, és elmondja másoknak is. A bizalmi jószágoknál viszont a vevő akkor sem tudja megítélni, hogy jól szolgálták-e ki, ha már fizetett. Itt van a hatósági fogyasztóvédelem legerősebb érve.

Mit mondanak az iskolák?

A piacpárti olvasat szerint a piac rengeteg megoldást talált ki az információs problémára: garanciák, visszavásárlási ígéretek, tanúsítványok, független tesztek, vásárlói értékelések. A túlzott szabályozás ezeket kiszoríthatja, drágíthatja a belépést, és a nagy, bejáratott cégeknek kedvez.

A szabályozáspárti olvasat szerint a fogyasztó a legtöbb szerződésnél nem tud érdemben tárgyalni, és az apró betűs feltételeket nem is olvassa el. Kötelező tájékoztatás, elállási jog és a tisztességtelen gyakorlatok tilalma nélkül a verseny nem a minőségben, hanem a rejtett költségekben folyik.

A viselkedési közgazdaságtan hozzáteszi, hogy a tájékoztatás önmagában nem elég, ha a vevők szisztematikusan alábecsülik a jövőbeli költségeket. Ez különösen a hiteltermékeknél fontos, ahol a 2008-as válság tanulságai új lendületet adtak a vitának.

A magyar és uniós keret

Magyarországon az 1997-es fogyasztóvédelmi törvény adja az alapot, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat pedig a 2005-ös uniós irányelvet átültető 2008-as törvény tiltja. A szabályok egy része a tájékoztatásról szól, más része a megtévesztő vagy agresszív gyakorlatok tilalmáról. A közgazdasági mérce mindkettőre ugyanaz: annyiban hasznosak, amennyiben a piacot visszaterelik oda, ahol a vevők a minőség alapján választhatnak.