Hogyan ítélik meg egy ország gazdaságát? Hitelminősítők, felárak és várakozások

Amikor a hírekben arról olvasunk, hogy „javult” vagy „romlott” Magyarország megítélése, ritkán derül ki, ki ítél és mi alapján. A pénzpiacokon egy ország kockázatát többféle eszköz méri, és ezek eltérő sebességgel, eltérő okokból mozognak. Aki megérti a különbségeiket, kevésbé lepődik meg azon, hogy egy-egy rossz hír után miért ugrik meg hirtelen az ország finanszírozási költsége, és miért nem enged akkor sem azonnal, amikor a hír már elmúlt.

Három jelzés

Hitelminősítés. A nagy hitelminősítő intézetek betűkódokkal sorolják be az államokat aszerint, mennyire valószínű, hogy határidőre visszafizetik adósságukat. A besorolás ritkán változik, és jellemzően elemzői értékelésen, nem napi piaci árakon alapul. Fontossága abból is ered, hogy sok intézményi befektető szabályai a besoroláshoz kötik, milyen kötvényeket tarthat.

Hozamfelár. Az állampapír hozama és egy biztonságosnak tekintett referenciahozam közötti különbség. A felár naponta változik, és nemcsak a csődkockázatot, hanem a likviditást, az árfolyamkockázatot és a globális kockázatvállalási kedvet is tükrözi.

CDS-felár. A csődkockázati csereügylet egyfajta biztosítás az adós nemfizetése ellen. Ára elvileg a csődkockázat piaci becslése, de vékony piacon a spekulatív kereslet is erősen mozgathatja.

Miért tűnhet stabilnak a megítélés?

A hitelminősítés lassúsága miatt előfordulhat, hogy a besorolás hónapokig változatlan, miközben a piaci felárak jelentősen mozognak. Ilyenkor a „stagnáló” megítélés félrevezető: a piacok már átáraztak, csak a betűkód nem változott. Fordítva is igaz: egy leminősítés néha csak azt rögzíti, amit a piac már régen beárazott.

Önbeteljesítő várakozások

Obstfeld valutaválság-modelljei óta ismert, hogy a pénzügyi piacokon több egyensúly is lehetséges. Ha a befektetők bíznak egy ország fizetőképességében, alacsony kamaton finanszírozzák, és az ország valóban fizetőképes marad. Ha elveszítik a bizalmukat, a magasabb kamat valóban megnehezíti a finanszírozást. Ezért a hitelesség, a kiszámítható költségvetési politika és az átlátható statisztika maga is gazdasági erőforrás.

A devizában eladósodott országok különösen sérülékenyek. Eichengreen, Hausmann és Panizza „eredendő bűnnek” nevezte azt a helyzetet, amikor egy ország nem tud saját devizájában külföldről hitelt felvenni, így az árfolyam gyengülése automatikusan növeli adósságterhét.

Az iskolák olvasata

A piacpárti nézőpont szerint a felárak hasznos fegyelmező erőt jelentenek: azonnal jelzik, ha egy kormány fenntarthatatlan pályára lép. A keynesi és posztkeynesi nézőpont arra figyelmeztet, hogy a piaci hangulat túlzó lehet, és a pánik olyan alkalmazkodást kényszeríthet ki, amely a gazdaság valós helyzetéhez képest is túl szigorú. Az intézményi nézőpont a hitelminősítők érdekellentéteire és a minősítéshez kötött szabályok mechanikus hatásaira hívja fel a figyelmet.

Hogyan olvassuk a híreket?

Ha egy ország megítéléséről olvasunk, érdemes megnézni: melyik jelzésről van szó, mennyi idő alatt változott, és mi történt közben a régió többi országával. A felárak egy része ugyanis nem az adott országról, hanem a globális kockázati étvágyról szól.