Ábra 11
Progresszív vagy egykulcsos adó? A vita térképe
Növekvő kulcsok a magasabb jövedelmekre, vagy egyetlen kulcs mindenkinek? Mit mond az optimális adóztatás elmélete, mit a kelet-európai egykulcsos kísérletek, és hol húzódik a valódi különbség?
Megjelent:
Kevés gazdaságpolitikai vita olyan érzelemteli, mint a jövedelemadó kulcsairól szóló. Az egyik oldal szerint a progresszív adó a szolidaritás kifejezése, a másik szerint a szorgalom büntetése. A valóságban a két rendszer közötti különbség kisebb és technikaibb, mint amilyennek a jelszavak alapján látszik, a mögöttük álló értékválasztás viszont valódi.
Két fogalom, amelyet érdemes szétválasztani
A határadókulcs azt mutatja, hogy egy pluszforintnyi jövedelemből mennyit visz el az adó. Az átlagos adókulcs azt, hogy az összes jövedelemhez képest mennyi a befizetett adó. Egy egykulcsos rendszerben a határadókulcs mindenkinek azonos, de ha van adómentes sáv vagy jóváírás, az átlagos kulcs a jövedelemmel együtt emelkedik. Vagyis az egykulcsos rendszer is lehet progresszív az átlagos teher szempontjából, csak kevésbé meredeken.
Az egykulcsos érvek
- Ösztönzők: a magas határadókulcs csökkentheti a munkavállalási, vállalkozási és befektetési kedvet, és ösztönzi a jövedelmek eltitkolását vagy átminősítését.
- Egyszerűség: kevesebb sáv, kevesebb kedvezmény, kevesebb lehetőség az adótervezésre. Hall és Rabushka 1985-ös javaslata ezt hangsúlyozta.
- Elvi semlegesség: Hayek szerint a progresszív kulcs azt jelenti, hogy a többség olyan terhet szabhat ki a kisebbségre, amelyet magára nem vállal.
Észtország 1994-ben, Szlovákia 2004-ben vezetett be egykulcsos személyi jövedelemadót, és a régióban több ország követte őket. A tapasztalatok vegyesek: az egyszerűsítés és az adófizetési hajlandóság javulása több helyen megfigyelhető volt, de a hatásokat nehéz elválasztani az egyidejű más reformoktól. Ivanova, Keen és Klemm az orosz reformról például azt találta, hogy a bevallott jövedelem növekedése inkább a jobb adófizetési fegyelemnek, mint a munkakínálat növekedésének volt köszönhető.
A progresszív érvek
- Teherbíró képesség: egy forint a magas jövedelmű háztartás számára kevesebbet ér, mint az alacsony jövedelműnek, ezért méltányos, ha nagyobb arányban járul hozzá a közös kiadásokhoz.
- Egyenlőtlenség: a piaci jövedelmek eloszlása nemcsak a teljesítményt, hanem a szerencsét, az örökséget és a piaci erőt is tükrözi.
- Automatikus stabilizálás: a progresszív rendszer fellendülésben gyorsabban növeli, recesszióban gyorsabban csökkenti az adóterhet, ezzel tompítja a ciklust; ez keynesi érv.
Mit mond az elmélet?
Mirrlees 1971-es munkája óta az optimális adóztatás elmélete úgy fogalmazza meg a kérdést: adott újraelosztási cél mellett milyen kulcsszerkezet okozza a legkisebb hatékonyságveszteséget? A válasz attól függ, hogy a jövedelmek mennyire reagálnak az adóra, milyen a jövedelmek eloszlása, és mennyire értékeli a társadalom az egyenlőséget. Az elmélet tehát nem dönti el a vitát, de megmutatja, mely empirikus kérdéseken múlik.
Összegzés
A progresszív és az egykulcsos rendszer közötti választás végső soron két kérdésből áll: mennyire reagálnak az emberek a magasabb kulcsokra, és mennyi újraelosztást tart helyesnek a társadalom. Az első kérdés mérhető, a második értékválasztás. Ezen az oldalon az előbbiről tudunk segíteni, az utóbbiról az olvasónak kell döntenie.
Források
- James A. Mirrlees: An Exploration in the Theory of Optimum Income Taxation. Review of Economic Studies, 1971.
- Robert E. Hall – Alvin Rabushka: The Flat Tax. Hoover Institution Press, 1985.
- Anthony J. Atkinson – Joseph E. Stiglitz: Lectures on Public Economics. McGraw-Hill, 1980.
- Anna Ivanova – Michael Keen – Alexander Klemm: The Russian ‘Flat Tax’ Reform. Economic Policy, 2005.
- Friedrich A. Hayek: The Constitution of Liberty, 20. fejezet (Taxation and Redistribution). 1960.