Munkajog és munkaerőpiac: védelem vagy rugalmasság?

A munkajog a legtöbb ember számára a jogok listája: felmondási idő, végkielégítés, szabadság, túlóradíj. Közgazdasági szemmel azonban árakról is szól. Minden szabály, amely egy munkaviszony megszüntetését drágábbá vagy bizonytalanabbá teszi, a munkaviszony létrehozásának várható költségét is befolyásolja. A kérdés ezért nem az, hogy védelem vagy rugalmasság, hanem hogy milyen arányban és kinek.

Miért van egyáltalán munkajog?

A munkaszerződés nem olyan, mint egy kenyér megvásárlása. Hosszú távú, nem teljesen előre leírható kapcsolat, amelyben az egyik fél, a munkáltató, sok mindent egyoldalúan határozhat meg. Coase óta tudjuk, hogy a vállalat éppen azért létezik, mert bizonyos tevékenységeket olcsóbb utasítással, mint piaci szerződésekkel szervezni. Az utasítási jog viszont visszaélésre is alkalmat ad. A munkajog egyik közgazdasági igazolása tehát az, hogy a nem teljes szerződéseket kiegészíti, és csökkenti a kiszolgáltatottságot.

A bennfentes–kívülálló probléma

Lindbeck és Snower elmélete szerint a már alkalmazásban lévő munkavállalók, a bennfentesek pozícióját a felvétel és az elbocsátás költségei megerősítik. Ezek a költségek megnehezítik, hogy a kívülállók, a munkanélküliek vagy a pályakezdők alacsonyabb bérrel versenyre keljenek. A szigorú munkahelyvédelem így egyszerre véd és kizár: a meglévő munkahelyek stabilabbak, az újak viszont lassabban jönnek létre.

Az OECD elbocsátásvédelmi mutatója (Employment Protection Legislation index) lehetővé tette, hogy az országok szabályozását összevessék. Az empirikus irodalom szerint a szigorúbb védelem inkább a munkanélküliség összetételét befolyásolja (hosszabb munkanélküliségi időszakok, több határozott idejű szerződés), mint az összes szintjét. Ez óvatosságra int mindkét oldalon.

Dánia és a rugalmas biztonság

A dán modell három lábon áll: viszonylag könnyű elbocsátás, nagyvonalú munkanélküli-ellátás és erős aktív munkaerőpiaci politika (képzés, közvetítés, kötelező együttműködés). Az Európai Bizottság 2007-ben ezt az irányt ajánlotta közös elvként. A kritikusok szerint a modell drága, magas adóterhet és erős, megbízható közigazgatást feltételez, ezért nem másolható egyszerűen.

Az iskolák

A piacpárti iskolák a munkaerőpiac rugalmasságában látják a munkahelyteremtés feltételét, és a munkajogot inkább a szerződési szabadság korlátjának tekintik.

A keynesi hagyomány szerint a munkanélküliség elsősorban keresleti probléma: recesszióban a rugalmasabb elbocsátás akár mélyítheti is a visszaesést.

A szociáldemokrata és szakszervezeti nézőpont a tárgyalási erőt hangsúlyozza: kollektív szerződések nélkül a rugalmasság egyoldalúan a munkáltatóknak kedvez.

Az intézményi megközelítés szerint a szabályok hatása a betartatás minőségén múlik. Ugyanaz a törvény egészen más eredményt hoz ott, ahol a munkaügyi viták gyorsan és kiszámíthatóan rendeződnek, mint ott, ahol évekig húzódnak.

Magyar háttér

Magyarországon a rendszerváltás utáni munkajogot az 1992-es Munka Törvénykönyve határozta meg. A vita azóta is visszatér: mennyire legyen egyszerűbb a foglalkoztatás, hogyan kezelje a jog a részmunkaidőt és a határozott idejű munkát, és mekkora szerepe legyen a kollektív alkunak. A jó válasz országonként és időszakonként eltérhet, de a mérlegelés szempontjai ugyanazok: ki nyer, ki veszít, és ki marad kívül.