Mit nem tudunk a magyar kapitalizmusról? A mérés kérdései

Mennyire szabad a magyar gazdaság? Mennyire működik jól a jogállam, a versenyfelügyelet, a közigazgatás? Ezekre a kérdésekre ma egy kattintással kaphatunk rangsort. A rangsorok kényelmesek: egyetlen szám, egyetlen helyezés, amelyet könnyű idézni. Ez az írás azt járja körül, mit nem tudunk a számok mögött, és hogyan érdemes olvasni őket.

Három fajta mérés

A nemzetközi mutatók nagyjából három csoportba sorolhatók:

Mit mér?	Példa	Erőssége	Gyengesége
Szabályokat	vállalkozásindítás lépései, adórendszer paraméterei	összevethető, ellenőrizhető	a papíron lévő szabály nem azonos a gyakorlattal
Véleményeket	vállalatvezetői és szakértői felmérések	a gyakorlatot is érzékeli	hangulatfüggő, kevés válaszadóra épülhet
Kimeneteket	növekedés, foglalkoztatás, beruházás	közvetlenül a jólétről szól	sok tényező együttes eredménye

A gazdasági szabadság indexei (például a Fraser Institute és a Heritage Foundation rangsorai) főleg szabályokat és néhány kimenetet súlyoznak össze. A Világbank kormányzási mutatói nagyrészt véleményalapú források összesítései, és kifejezetten hibasávval együtt közlik az eredményt. Ez a hibasáv az, ami a sajtóban rendszerint elveszik.

Skála vagy típus?

A rangsorok azt sugallják, hogy a kapitalizmus egy dimenziós: van belőle több és kevesebb. Hall és Soskice 2001-es kötete, a Varieties of Capitalism más képet rajzolt. Szerintük a fejlett gazdaságok két fő típusba sorolhatók. A liberális piacgazdaságokban (például az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság) a vállalatok főleg piaci szerződésekkel és tőzsdei finanszírozással koordinálnak. A koordinált piacgazdaságokban (például Németország vagy a skandináv országok) nagyobb szerepe van a banki kapcsolatoknak, a szakmai szövetségeknek és a kollektív alkunak. Mindkét típus lehet sikeres, csak másban.

A közép-kelet-európai gazdaságokat később többen külön típusként írták le, amelyben a külföldi tulajdonú vállalatok és az exportra termelő összeszerelő ipar meghatározó. Hogy ez átmeneti állapot vagy önálló modell, az máig vitatott.

Mit nem tudunk?

• A szabályok és a gyakorlat távolságát. Egy egyszerű cégalapítási eljárás keveset ér, ha a későbbi hatósági ellenőrzések kiszámíthatatlanok.
• A rejtett gazdaság méretét. A becslések módszertől függően jelentősen eltérnek egymástól.
• A bizalom szintjét. A társadalmi bizalmat felmérésekkel mérjük, de a válaszok kultúrafüggők.
• Az okokat. Ha egy ország rangsorban elfoglalt helye és növekedése együtt mozog, az még nem bizonyítja, melyik okozza a másikat.

Az iskolák nézőpontja

A piacpárti kutatók a gazdasági szabadság indexeit hasznos iránytűnek tartják, és arra hivatkoznak, hogy a szabadabb gazdaságok hosszú távon jellemzően gazdagabbak. Az intézményi közgazdászok a kormányzás minőségét tartják döntőnek, és óvnak a jogszabályok puszta számlálásától. A keynesi és fejlesztésgazdaságtani nézőpont szerint a rangsorok elhanyagolják a keresletet, az iparpolitika szerepét és a makrogazdasági stabilitást.

Hogyan olvassunk egy rangsort?

Kérdezzük meg: mit mér, milyen forrásból, mekkora a hibasávja, és mit hagy ki. A magyar kapitalizmusról akkor tudunk a legtöbbet, ha a nemzetközi mutatókat a hazai statisztikával és a konkrét intézmények működésének leírásával együtt olvassuk.