Pannon puma a bozótban? A felzárkózás közgazdaságtana

A kilencvenes évek végén a közép-európai gazdaságokról szóló elemzésekben divatba jöttek az állatos metaforák. Az ázsiai tigrisek mintájára itt is ragadozót kerestek, és a dinamikusan növekvő Magyarországra ráillett a pannon puma kifejezés. Néhány évvel később már inkább az volt a kérdés, miért lassult le a puma, és miért kerülte meg több szomszédja. A metafora mögött komoly közgazdasági kérdés áll: mitől függ, hogy egy közepesen fejlett ország utoléri-e a gazdagokat?

A konvergencia ígérete

Robert Solow 1956-os növekedési modellje egy egyszerű és optimista következtetést tartalmaz. Ha egy országban kevés a tőke, az újabb beruházások ott nagyobb többletet hoznak, mint egy tőkében gazdag országban. A szegényebb gazdaság ezért gyorsabban nőhet, és idővel közelíthet a gazdagabbakhoz. Ehhez járul a technológiai előny: a lemaradónak nem kell feltalálnia, amit mások már feltaláltak, elég átvennie. Gerschenkron a „lemaradás előnyéről” beszélt.

Feltételes konvergencia

A valóság kevésbé egyszerű. Barro és Sala-i-Martin empirikus munkái azt mutatták, hogy a konvergencia feltételes: csak az olyan országok zárkóznak fel, amelyek megtakarítási rátája, oktatási szintje és intézményi minősége is közelít a fejlettekéhez. Ahol ezek elmaradnak, ott a gazdaság egy alacsonyabb pályán stabilizálódik.

A közepes jövedelem csapdája

Sok ország gyorsan eljut a közepes jövedelmi szintig, mert olcsó munkaerővel és beáramló tőkével olyan termelést vonz magához, amelyet a fejlettebb országokban már drága folytatni. Amikor a bérek emelkednek, ez az előny elfogy, és a növekedéshez innovációra, magasabb hozzáadott értékre és jobb intézményekre lenne szükség. Ezt az átmenetet nevezik sokan a közepes jövedelem csapdájának. A fogalom népszerű, de a kutatók vitatják, hogy valóban külön csapdáról vagy csak a felzárkózás természetes lassulásáról van-e szó.

Az iskolák receptjei

A piacpárti recept: nyitottság, alacsony adóterhelés, rugalmas munkaerőpiac és kiszámítható szabályozás, hogy a magántőke és a külföldi befektetők ott maradjanak és bővüljenek.

Az intézményi recept (North nyomán): a formális szabályok és az informális normák minősége dönti el, megéri-e hosszú távra tervezni. Erős tulajdonjogok, független bíróságok és korrupciómentes közigazgatás nélkül a beruházás rövidlátó marad.

A fejlesztő állam receptje: az ázsiai példákra hivatkozva célzott iparpolitikát, a hazai beszállítói láncok erősítését és a kutatás-fejlesztés támogatását javasolja. Kritikusai szerint ez könnyen az 1. ábrán leírt színlelt kapitalizmusba csúszik.

A keynesi szempont: a felzárkózás nemcsak kínálati kérdés. A túlzott külső eladósodás és a hirtelen tőkekiáramlás évekre vetheti vissza a növekedést, ezért a makrogazdasági stabilitás maga is növekedési feltétel.

A puma tanulsága

A metaforák jönnek és mennek, a felzárkózás feltételei kevésbé. A rövid távú növekedési számok mögött mindig érdemes megnézni, mi hajtja őket: tartós beruházás és termelékenység, vagy átmeneti tényezők, például hitelfelfutás. A puma akkor fut gyorsan, ha erős a lába, nem ha lejtőn szalad.